Ha megkérdezik tőlem, és válaszolnom kéne, hogy milyen volt 2017, nem tudnám egy szóval elmondani. Egy biztos: nem kevés olyan dolog történt, amire büszke vagyok, hogy sikerült végre elérni. Ez pedig túlnyomó részt nem másban teljesedett ki, mint a megunhatatlan koncertezésben!

Mielőtt összegezném a tavalyi évet a Horváth Rezidencia csatorna szemszögéből, előtte mindenképp szeretnék sikerekben, és kecskülésben gazdag Boldog Új Évet kívánni mindenkinek!

A tavalyi évben a hülyeséget mellőzve inkább a nagyobb események kerültek a középpontba. Kevesebb mozgóképes felvételt készítettünk (párommal egyetemben), de azok mind nagyszerűek voltak, és élmény volt nemcsak elkészíteni, de átélni is. Így egy cseppet sem unatkoztam az év folyamán:

- Március 26. - Beszélgetés a Linkin Park-ról Lomnici Mikivel, a Linkin Park Magyarország adminjának egyikével

Március 26-án sikerült egy olyan találkozót összehoznom végre egy barátommal, amire előtte már legalább két éve készültünk, és terveztünk: egy közös eszmecserét, egy beszélgetést magáról a bandáról. Rengeteg dologról dumáltunk, legyen szó rajongásról, a banda megismeréséről, személyes kedvencekről, a koncertekről stb. A több mint egy órás társalgásunkat háromnegyed órára sikerült leredukálnom, a bakikat mellőzve (de azok is külön fel lettek töltve).
Ha még nem láttad a közös beszélgetésünket, itt megnézheted:

- Három, számomra nagynevűnek mondható együttes koncertén vettem részt:
A március 31-én esedékes Freedom Call zenekar egy felejthetetlen, klubos bulit adott, melyre már nagyon régóta vártam. A részleteket a Beszámolómban megtalálod:

Az április 3-án, Bécsben fellépő Korn, akik szintén klubos bulit nyomtak le nekünk, az maga volt a katarzis. Tömény másfél óra, ráadásul első sorban voltam, Jonathan Davis énekestől körülbelül öt méter távolságra.
Beszámoló róla:

- A június 27-én megrendezett Linkin Park magyarországi koncertje talán mind közül a legeslegjobb esemény volt, amit egy rajongó valaha el tudna képzelni magának. Mindent megadtak Chesterék nekünk, hiszen volt esélyünk találkozni velük a backstage-ben a buli előtt, Sopronban. A bandatagok egyenként, amikor megérkeztek a zárt körű részbe, körbementek, és amikor épp szembe álltam velük: üdvözöltük egymást, kezet ráztunk, majd dedikálták a bakelit borítómat.

Rob (dobos):

Brad (gitár):

Phoenixnek (basszusgitár) elmondtam, hogy nagyon király dolog volt tőle három éve, amikor a bécsi koncerten integett nekünk a lelátó fele.

 Itt a bizonyíték róla: (saját felvétel)

Mr. Hahn - Sampler

Mike Shinodához (a mindenes) volt egy kérésem, miszerint tegyék ki az általunk készített magyar zászlót a színpad közepére, de elmondta, hogy ők már készültek egy piros-fehér-zöld zászlóval (a képen látszik mennyire be voltam tojva, hogy mit is mondjak neki). Sebaj, a kézfogást, és a dedikálást tőle is megkaptam. Ő nagyon nyitott volt, szinte mindenki intézett hozzá egy kérdést.


Chesternek (A faszagyerek) pedig megmutattuk a hátamon lévő tetoválásomat, melyre ő elkiabálta magát: "Oh! It's awesome!!!" Az arcát sajnos nem láttam, de amikor megfordultam, rám mosolygott, és összeszorított kezét tartotta felém, hogy öklözzünk egyet! Így is tettem. A második képen éppen az öklözés előtti pillanat van. A mosoly az arcán, és az, hogy velem szemben állt akkor, és abban a pillanatban: még mindig ott van a fejemben. :)

Szóval megkaptuk a nagy álmunkat: a közös csúcstalálkozót velük, egy A Place For My Head-et élőben, és egy olyan élményt, amire mi, a magyar LP fanok életünk végéig emlékezni fogunk!
Ezúton is köszönöm a páromnak, és az összes LP barátomnak is, hogy Mi együtt részese lehettünk a Linkin Park első magyarországi fellépésének!
A koncert felvételeket párom, Kitti rögzítette (a fényképek a koncert közben az ő fotóik), mert ő azok a szerencsések közé tartozott Linkin Miki barátommal, akik az első sorban élvezették a show-t! Mi, akik "feltartották" a bandát, azokat csak kiengedték az első kordonnál, de a nagy tömegben csak messzebb kecskülhettünk együtt. Nem aggasztott különösebben minket, mert egy álom vált valóra azon a napon... :)

A koncert hatalmas volt, felejthetetlen, és überelt minden korábbi élményemet, ami a koncertezést illeti. Ezek után már csak egyetlen egy dalt szeretnék beszúrni, mely számomra a Linkin Park Linkin Parkja, a number one track:

Utoljára, a koncertnap zárásaként pedig még egyet megosztanék, ami egy ritkább dal, melyet külön kérésünkre játszottak el a srácok nekünk:

- A nyár folyamán, július elején sikerült három év után megúsznom másodjára is a Balatont, ugyanis beneveztem a Balaton-átúszás rendezvényre, melyből szintén készült egy élménybeszámoló:

A tavasz, majd a nyár végezetével már kezdtem egy kicsit elhanyagolni a blogot, illetve a csatornát. 2017 júliusában ugyanis elvesztettünk egy frontembert, egy igazi legendát, akit nagyon szerettünk, így hónapokig nem igazán voltam aktív...

- Az év vége fele már csak egy emlék videót tettem közé, mellyel a három évvel ezelőtti bécsi Linkin Park koncertnek állítottam emléket:

Ezen kívül egy baki videót, egy régi felvételből származó vélemény kinyilvánítást és egy örömteli pillanatot osztottam meg:

Mindent összevetve: ha visszatekintek a négy évvel korábbi időszakra, azt veszem észre, hogy manapság már nem gyártom úgy a "tartalmat", a saját hülyeségeimet, mint régen. Sokszor csak havi szinten töltök fel új cuccot.

Sokan biztos azt gondolják rólam (akik nem ismernek közvetlenül), hogy azért "erőlködök" itt a videóimmal, hogy minél nagyobb nézettségre tegyek szert, és ezáltal pénzhez jussak.
Őszintén szólva: én nem akarok se Youtube sztár, sem valami internetes celeb lenni. Ezt a csatornát hobbiból csinálom szabadúszóként, függetlenül. Többnyire ismerőseimnek, haverjaimnak, barátaimnak gyártom a tartalmakat, melyeket készítek, no meg persze a magam szórakoztatására, mert szeretem ezt csinálni. Az már más kérdés, hogy örülök nagyon annak is, ha valaki rábukkan a csatornámra, megtetszik neki valami, hozzászól, vagy csak követi.
Engem az töltött el a legnagyobb boldogsággal, amikor  az elmúlt három évben néhány alkalommal odajött hozzám valaki (koncerten vagy rendezvényen), és megkérdezte: "te nem Linkin Thomas vagy? Láttam a videóidat!" Az ilyen pillanatoknak mindig nagyon örültem!
Pont azért, mert a szűkebb rétegeknek, akiknek hasonló a zenei ízlése, vannak közös témáink: azokkal mindig örömmel barátkozom, mert én úgy vagyok vele: inkább fogadjanak el, szeressenek kevesebben egy bizony rétegen belül, minthogy rengetegen ismerjenek, de közülük sokan utáljanak. Így sikerült az ország különböző pontján elszórtan szereznem jó ismerősöket, haverokat, vagy esetleg barátot, akikkel mindig szívesen találkozok, ha a sors összehoz minket!

Az idei évben szeretném kompenzálni az elmúlt két évet azzal (most már tényleg), hogy előveszek olyan felvételeket, ötleteket, témákat, melyek még mindig nem lettek felhasználva, de akkoriban nem tudtam velük mit kezdeni. A megvalósítás már meg van fejben.
Tervezek egy olyan időszakot, amikor heti szinten kikerülnek az új videók, amolyan sorozat formájában. A régi biciklitúrás történeteimet szeretném újra elővenni, melyek terjedelme a túlnyomó többségének legalább fél órásak lennének. Koncertezni ugyanúgy elmegyek, már van is egy jegyem, dátumom. Remélhetőleg lesz több is.
Lehet lesznek olyan napok, amikor csak gondolok egyet, azt felülök megint a Linkin bicajomra, és tekerek egyet, vagy csak egyszerűen kipattan a fejemből egy hülyeség, és vágok belőle egy videot. Ez évben már bármi megtörténhet. A lehetőség adott, csak akaraterő kell hozzá.

Köszönöm, hogy elolvastad az írásomat. Ha tetszenek a bejegyzések, videók, ha még több infót szeretnél rólam: látogass el a facebook oldalamra, iratkozz fel a Youtube csatornámra.

Mindenkinek kitartást kívánok!
A Linkin legyen Velünk!