Lassan már három nap telt el. Igazából nem tudom, hogy hogyan kezdjek bele az írásomba, mert őszíntén szólva nem fog az agyam sem. Szeretnék méltó módon elbúcsúzni attól az énekestől, frontembertől, aki már tizenkét éve az életem fontos részét képezi.

Hello Chester!

Tizenkét éve ismerlek ugyan, de azóta folyamatosan hallgatlak, nézlek téged. 2005 őszén láttalak meg egy külföldi zenei csatornán, éppen a Somewhere I Belong videoklipet sugározták. Nem tudom miért, de amikor megláttam, hogy ti milyen produkciót csináltok, hallgattalak téged, és a banda többi tagjának a játékát. Attól a pillanattól kezdve azonnal beleszerettem a zenétekbe!
Attól a naptól kezdve folyamatosan kerestelek titeket az internetet bújva, hogy újra meghallgassalak benneteket. Nem telt el pár nap, megismertem a Hybrid Theory-t, és a Meteora-t. Nem hiszed el, de nap mint nap képes voltam ugyanazokat a dalokat lejátszani a régi számítógépemen újra meg újra. Később egyre jobban megismertelek téged, Mike shinodáékat is, és a rajongásom irántatok csak még jobban nőtt.
Két év múlva, amikor tizenhat éves voltam, kiadtátok a harmadik lemezeteket is, és bevallom őszíntén picit haragudtam rátok. Változtattatok a stílusotokon, és az albumot hallgatván ez valahol bejött nekem, valahol nem.
Három év után előrukkoltatok egy újabb lemezzel, és amikor először végighallgattam otthon matek lecke írás közben, nem akartam elhinni, hogy ezt a zenét ti csináltátok. Mérges voltam Chezy. Akkoriban egy jó darabig nem is vettem elő még a régi nótátokat sem, hátat fordítottam nektek.
2012-ben feltüntetek újra, láttalak téged a youtube-on, meghallgattam a Living Things-et, és örültem annak, hogy számomra újra visszatértetek. Pesten voltam éppen, a metrón fülhallgatón keresztül a Burn It Down-t hallgattam, és rá kellett jönnöm, hogy már sosem lesztek azok, akik régen voltatok. El kellett telnie pár évnek, hogy én is felfogjam ezt. Elgondolkodtam, töprengtem akkoriban, hogy ha teljesen más fajta zenei stílust játszotok az embereknek, vajon akkor is szeretni foglak titeket, mint kedvenc bandámat? A válasz igen volt. Megvásároltam tavasszal az addigi összes stúdió lemezeteket, ami kicsit soká tartott, de végre én is hozzájárulhattam ahhoz, hogy támogassam a zenéteket. Kitartottam mellettetek, és megfogadtam, hogy sosem foglak elhagyni titeket, bármi történjék, én ki fogok tartani mellettetek, akármit csináltok: akkor is!
A következő két évben nem túl jól alakult az életem, nagyon nehéz időszakokon mentem keresztül. Volt idő, amikor nagyon magam alatt voltam, akkor ti segítettetek ki a bajból. Sokáig nem tudtam, hogy pontosan miről is énekelsz. Régebben is csak annyi maradt meg nekem a szavaidból és az arcodról leolvasva, hogy lelki válságról, személyes problémákról dalolsz. Nos, visszatérve: abban az időben elkezdtem tanulgatni a dalszövegeidet. Olyannyira belemerültem a tanulásba, hogy már magoltam őket.

2014-ben hatalmas változás következett be az életemben, nagyon sok minden történt velem.
Rengeteg hazai Linkin Park rajongóval megismerkedtem, mert a zenétek összekötött minket.
Akkoriban nagyon bolond voltam, a második lázadó korszakomat éltem. Mindenkinek beszóltam, aki nem értett velem egyet. Ez hónapokig tartott, majd szépen lassan sikerült lenyugodnom.
Nyáron megjelent a következő lemezetek. Én voltam az egyik legboldogabb rajongótok. Annyira tetszett, hogy azonnal megrendeltem, hogy kitegyem a többi közé, hogy büszke lehessek rá: nekem is megvan, mert a rajongótok vagyok!
El akartam volna jutni hozzátok Angliába, amikor megtudtam, hogy eljátsszátok a teljes Hybrid Theory-t elejétől a végéig a Download Festival keretein belül. Nem tudtam elmenni, de hidd el, nagyon el akartam. Nem érdekelt, hogy mennyibe kerül, a mai napig bánom, hogy nem tehettem meg...
Említettem, hogy bolond voltam abban az évben. Nem hiszed el, de voltak olyan napjaim, heteim, amikor úgy döntöttem: nem foglalkozok semmivel, elmegyek biciklivel több száz kilóméterre ismeretlen helyekre, ahol még nem jártam, és világot látok. Persze az én országomon belüli vidékekre értettem ezt. Amikor már alig bírtam tovább a kalandozást, több órányit tekertem, amikor a korom sötétben haladtam egy Isten háta mögötti úton, akkor vettem elő a mobiltelefonomon keresztül a dalaitokat, és hallgattalak titeket. Motivált engem arra, hogy ne adjam fel, tekerjek tovább, érjem el a célomat.
2014 november tizennegyedikén végre valahára megláthattalak Téged, és a többieket Bécsben, és együtt buliztam veletek. Életem egyik legszebb napja volt. Ott voltam tőletek balra a legközelebbi lelátón. Integettem nektek. Kicsit szégyenlem, de a lassú daloknál felvettelek videokamerával, ahogy énekelsz, ahelyett, hogy élveztem volna a show-t. Meg akartam örökíteni, hogy ott voltam. Annyira örültem, nem tudtam felfogni: tényleg ott vagytok, csupán pár méter választott el minket egymástól. A kamerázásom miatt: mentségemre szolgáljon, hogy a legtöbb dalra tomboltam, üvöltöttem, és csak rátok figyeltem, rátok fókuszáltam! A Final Masquerade című dalod közben el is érzékenyültem...
Mindezek után már úgy éreztem, elértem olyan rajongói szintre, amit sok ember nem tud megérteni. Később még ezt kifejtem neked, mire gondolok.
Folyamatosan követtelek titeket, reménykedtünk abban, hogy gyertek már el szeretett hazánkba, mert sosem jártatok itt. Sokan dühösek voltak ezért, bevallom én is. Egyszerre szerettelek  és utáltalak. Ne haragudj...
2016 őszén bejelentettétek, hogy eljöttök hozzánk jövő nyáron Sopronba a Volt Fesztiválra. Úgy örültem...
2017-ben nagy várakozás előzte meg az utolsó albumotok megjelenését. Nagyon mérges voltam, ahogy sokan mások is, de én kifejtettem azt, hogy miért nem tetszik az új dalotok. Nem köptem szembe senkit, nem szidtalak, csak egyszerűen nekem nem tetszett. Teltek, múltak a hetek, számolgattuk a napokat a piros betűs napig, amikor végre elérkezett az, amire mindannyian vártunk...
Eljött a várva várt nap. 2017 június huszonhetedikén újra láttalak titeket, ezúttal személyesen. Mindenkit nagyon vártam, de a legjobban téged Chezy.
Amit szerettem volna, azt elmondtam neked. Megmutattam neked a tetoválásomat, amit a párom varrt a hátamra. Csakis miattatok csináltam, mert szeretlek benneteket, és felnézek rátok! A mai napig hiányolom az arcodat, amikor azt kiabáltad: Oh, it's awesome! Megfordultam, és mosolyogtál rám, tartottad az öklödet felém. Életem legboldogabb pillanata volt.
A koncerten szerintem nem csalódtál bennünk, megmutattuk neked, hogy mi igenis tudjuk a dalszövegeket, és igenis énekelünk veled együtt! Felejthetetlen élményt adtál nekünk, ezért örökre hálásak vagyunk Neked!

Chester...ne haragudj rám. A rajongódnak vallom magam, mégis sokszor dühös voltam rád, mert nem mindig azt kaptam, amit akartam. Önző voltam. Hosszú időnek kellett eltenie, és be kellett nőnie a fejem lágyának, hogy rájöjjek: nem csak üvölteni akarsz, hanem érzelmesen énekelni. Egyedi hangod van és sokoldalú vagy. Sokszor csak úgy tudtad kifejezni magad, ha elérzékenyülsz a próbateremben vagy a színpadon. Rengeteg stílust kipróbáltál a hangoddal, és úgy érzem kimaxoltad magad.
Büszke vagyok, hogy megismerhettelek. A legtöbb ember, aki nem rajong ennyire egy adott dologért, nem kapaszkodik fanatikusan valamibe, azok az emberek sosem tudják megérteni ezeket, amiket leírtam most. Ti nem egy divat vagytok, hogy csak egy ideig kell titeket szeretni. Az, amit csináltok: egy életstílus!
Én büszke vagyok, hogy hozzátok tartozhattam, abba a rétegbe, amit ti képviseltetek!
Nagyon sok mindent tanítottál nekem. A legfontosabb mind közül az volt, hogy bármi történjék is az életben, soha ne add fel az álmaidat, küzdj a sikerért! Te vagy az ékes példája ennek az állításnak, mert elérted azt, amit mindig is szerettél volna...

Miért hagytál itt bennünket? Mi járhatott a fejedben akkor, azon a napon, mikor úgy döntöttél, véget vetsz mindennek? Segítettünk volna...ha látni szeretted volna újra a régi barátodat, akkor nem szólok bele. Te így döntöttél. Muszáj elfogadnom. Amióta a barátod, Mike Shinoda megerősítette a hírt, miszerint végleg elmentél, azóta csak könnyekkel teli arccal tudok visszaemlékezni rád. Egyedül vagyok a szobámban, a régi koncertjeidet nézem, és nem tudom visszatartani könnyeim hullását...
Próbálom elfogadni, hogy már nem vagy köztünk, de nem megy. Nagyon sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy feldolgozzam. Tudom, el kell engedjelek. Nem tartalak fel...

Én örökre a szívembe zártalak, és sosem felejtelek el Téged. Büszke vagyok arra, hogy Linkin Park rajongó lehetek, és az is maradok. Ég veled Barátom!

Egy régi rajongód