Hosszadalmas, több hetes, hónapos szünet után ideje volt, hogy feldobjam az inaktív blogot, valamint a youtube csatornát friss, szaftos, érdekfeszítő bejegyzésekkel, videókkal. Ahogy már korábban említettem, a technika adta lehetőségek (asztali masina helyett laptop), valamint a forgatásra szánt idő/szabadidő szűkössége miatt nem volt lehetőségem formában tartani sajátos, őrült videós műsoraimat, főleg a már jól megszokott túrabiciklis kiruccanásaimat. Ennek függvényében szünetet tartottam a Rezidenciával együtt. Egészen mostanáig.

Akik követték az idei nyáron elkészült videoimat, illetve látták az idén júniusban megjelent legújabb Linkin Park lemezről készült videós "kritikámat" (laikus zene értő - rajongói szemmel nézve), azoknak nem lesz újdonság a 2014. november 14-ei dátum.

Ugyanis büszkén és bátran kijelenthetem, hogy ezt a dátumot minden egyes magyar fanatikus Linkin rajongó piros betűs napként könyveli majd el az életében (legalábbis aki jelen volt), hiszen ezen a napon lépett fel az osztrák fővárosban az a zenekar, ami 9 hosszú éve már, hogy nekem még mindig a kedvenceim között helyezkedik el. A legjobbak között.

November 14-e egy száraz, enyhe, csapadékmentes pénteki napra esett. 3 órás vonatutazás után megérkeztem szeretett fővárosunkba, ahol már előre megbeszélt időpontban találkoztam egy nagyon kedves, barátságos cimborámmal, aki nem más, mint az LPM (Linkin Park Magyarország) hivatalos oldalának egyik alapító tagja. Hosszas beszélgetésünkkel egybekötve szerencsém volt kipróbálni a híres négyes számmal fémjelzett metrót is, ami elvitt egyenesen minket az Etele térre, ahol 14 órakor indult a szervezett koncertbuszunk. A várakozóhelyen összefutottunk néhány ismerőssel, akik szintén velünk tartottak.

A buszon kellemes csalódás ért, de komolyan. A szervezők barátságosak, udvariasak, és kedvesek voltak. Nem olyan vészes áron rágcsálnivalót, és sört kínáltak (persze mi az utóbbi mellett döntöttünk), az ígért eseménypólót rögtön megkaptuk méret szerint (The Hunting Party logoval), ami egész jól nézett ki, sőt még egy Live In Texas LP DVD-t is benyomtak út közben a buszon található minitévén keresztül, hogy még jobban ráhangolódjanak az utasok a bulira.

Az út körülbelül három és fél óráig tartott, amire rátett egy lapáttal a Bécs belvárosában megtapasztalt forgalmi dugó. Ezt a 15-20 perc késést leszámítva, kellemes utazásban volt részünk. Miután leszálltunk, én már kíváncsi szemekkel néztem körül és csodáltam meg a központ forgatagát. Pár utcányit kellett sétálni, illetve felderítő hadműveletet folytatni a Stadthalle nevezetű stadionig. Az igazat megvallva osztrák szomszédainknál még nem jártam. 23 életévem során ez csak a harmadik alkalom, hogy külföldön járok. (7 évesen spanyol nyaralás, tavaly pedig szerb piac). Már eleve az az érzés, hogy bakker, "idegen" helyen vagyok, és égek a vágytól, hogy felfedezzem és megcsodáljam az itteni környezetet. Ha így folytatom tovább a koncertezést, akkor a "kivándorlási" statisztikám egyre csak növekedni fog.

Szerencsére nem késtük le az előzenekar (Of Mice And Men) előadását, ami este fél nyolcra szólt, így időben bejutottunk a koncert helyszínére. Hatalmas előcsarnok fogadott, rengeteg "no hungarian" emberekkel. A Cimborákkal innentől kezdve elváltak az útjaink, mivel nekem nem állójegyre szólt a belépőm. Pár perces tökölés után sikerült bejutnom a saját szektoromba, ahol elfoglaltam a helyem, türelmesen várva, hogy eltűnjenek a fények végre. Percre pontosan tizenkilenc óra harminc perckor a vendégzenekar megkezdte a zúzást.

Szerény véleményem szerint nem volt olyan rossz, kifejezetten élvezettel hallgattam végig őket, pedig szinte nem többet játszottak fél óránál. Ezek után már csak az előkészületeket kellett megvárni, mire befejezik a színpadot teljes egészében kedvenc bandánk megfelelő helyére igazítva. Nagy a csend, a tömeg őrjöng, ismét lecsitulnak a fények, és mindenki őket várja. Ha nem csal az emlékezetem, akkor pontosan húsz óra ötven perckor kezdődott a show, amire annyit vártunk!

Mielőtt nagyvonalakban leírom, hogyan és miként éltem meg életem egyik legjobb zenekarának az előadását, egy apró, de mégis fontos dolgot mindenképp meg kell említenem.

Egy kicsit kitérve arra, hogy ki hol kapott helyet: az állójegyekre (közvetlenül a színpad előtt)  már szinte az első héten elkelt az összes példány, amikor hónapokkal ezelőtt el kezdték árulni a külföldi online jegyirodákban. Jómagam sajnos anno lecsúsztam a legdrágább jegy lefoglalásáról, de még ígyis jó rálátásom volt a srácokra a színpadhoz legközelebb eső páholyban/lelátóban, ami ülő helynek számított, szektorra, illetve szám szerint megjelölt székre lebontva. A kényelmes osztrákokat leszámítva (akik képesek ülve végignézni egy rock koncertet, mintha csak egy filmre ülnének be), a magyar rajongók hozták a szokásos formájukat, így nyílván én is állva kecskültem/indultam be kedvenc bandám előadása alatt.

Rövid Intro megkezdése után végre megmutatták magukat a srácok, berobbanva a színpad közepére az új albumról ismert Guilty All The Same című dalukkal. Az az érzés, amikor megláttam őket, mind a hatukat hús-vér formában. Nem LCD monitoron, Full HD felbontásban, nagyképernyőn keresztül, nem 5.1-es, Logitech hangszórókon meghallva, mp3 vagy flac audio minőségben, hanem élőben! Élő bandatagokkal, igazi hangszerekkel, valódi, eredeti, utánozhatatlan énekkel egybekötve. Én már magától a látványtól eldobtam a kiflicsücsköt, annyira meghaltam, amikor pár méterről végre láthattam a Faszagyerekeket! (igen, nagybetűvel, mert megtehetem J )

Magára a koncertre részletesen majd később térek ki, mára azt hiszem elég lesz ennyit körmölnöm.

Ui.: Ugye nem gondoltátok, hogy üres kézzel térek haza, és csak egy szöveges maszlagot nyomok az arcotokba? Nem én lennék, ha nem vittem volna el magammal a Faszagyerek videokamerát, és nem rögzítettem volna le pár dalt, na jó annál kicsit többet.

Amint lesz ismét időm, folyamatosan töltöm fel a jobbnál jobb Live videokat. A mai napon feldobom a legelső felvételt, amit rögzítettem. Jó szórakozást hozzá. J